londblog:) - sport, zene, csajok

10 nap királyság egy gyönyörű országban, 30 olyannal, amilyen én vagyok.

Kell ennél több? :)

Két edzés után szombaton bemutatkozom a Tasmán Ördögök krikettcsapatban, a magyar másodosztályban, majd vasárnap a Dunamenti Kengurukban, a Premier Ligában. Menő, mi?:)

http://eurosport.blog.hu/2009/01/15/kezdodik_a_kezi_vb

És kiegészítésként a tippem az élmezőny végső sorrendjére:

1. Horvátország
2. Franciaország
3. Szerbia
4. Dánia
5. Spanyolország
6. Németország
7. Magyarország
8. Norvégia
9. Lengyelország
10. Svédország
11. Oroszország
12. Románia

Hihetetlen élete volt. Huszonévesként érte a holokauszt, megjárta Auschwitzet, repülőgépgyárban dolgoztatták a náci Németországban, megúszta Drezda bombázását. 56-ban kilenc hónapos terhesen a pincében húzta ki a Corvin közben a Forradalmat. Aztán megszülte az apámat. Utolsó éveiben már csak az foglalkoztatta, hogy mi rendben vagyunk-e, meg hogy eszünk-e eleget. Mindig is egy gondoskodó, mindenbe beleszóló szeretetre méltó tyúkanyó volt. Álljon itt róla az egyik utolsó képünk, tavaly karácsonyról. És nyugodj békében, Nagymama!

Először is elnézést azoktól, akik esetleg számítottak egy bejegyzésre tegnap, sajnos gyakorlatilag közelharc folyik a laptopért, most az a szerencsém, hogy apám alszik, a hugom pedig zuhanyzik, így van egy nyugodt 10 percem, amíg tudok írni.

Kezdtük ugye az utat az utazással, mókás taxisunk volt pesten, megállt tankolni útközben, ilyet még nem láttam soha sehol. Frankfurti reptér nem volt olyan durva, mint amire számítottam, csak nagyon sok Jumbo (Boeing 747) volt, tuti több, mint 10. A Frankfurt - Toronto járat kb 8 óra hosszú, egyáltalán nem volt vészes, köszönhetően nagy részben a kiváló szórakoztató rendszernek, mindenkinek saját kis érintő képernyője volt, ahol kiválaszthatta, hogy melyik filmet/tv-sorozat részt/CD-t akarja megnézni/hallgatni, persze egy viszonylag szűk, de azért elég nagy választékból. Ha meg nem volt kedved ilyenekhez, akkor nézhetted, hogy épp hol van a gép, mennyi telt el, mennyi van még hátra, ilyenek. Mázlim volt, mert nem ült mellettem senki, ami egy hosszú útnál azért hasznos. Megérkezve a torontói reptérre, kiderült, hogy kb minden taxis indiai, teljesen kisajátították az iparágat, igaz, a belvárosban az egyik cégnél vannak fekák is.

Toronto egyébként elég nagy, a metrómegállók kb 5-10 perc sétára vannak egymástól, és csak a belvárosnak nevezett részben elég sok van belőlük, de a reptér, ami még bőven rajta van a Toronto térképen (szemben mondjuk Feriheggyel), az 30 kilométerre van a belvárostól. Természetesen a belvárost a felhőkarcolók uralják, csakhogy itt van egy eggyel magasabb épület is, amelynek az alsó kilátó/étterem része már magasabban van az összes felhőkarcolónál. És onnan még van 200 méter fölfelé. Ez a CN Tower, íme néhány fotó róla, és belőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 és belőle:

 

 

 

 

 

 

 

Talán a torony magasságát az érzékelteti legjobban, hogy a bal oldali képen látható objektum a Rogers Centre nevű stadion, ahol esténként baseball meccseket játszanak, meg néha van amerikai foci is, és nagyjából 50-55 ezren férnek el benne, íme:

Voltunk este ugyanis egy kellemes kis Toronto-Minnesota mérkőzésen, mert olcsóbb volt, mintha megnéztük volna a stadiontúrát. A szemközti kivetítőn mindent tökéletesen lehetett követni, ami pedig ezen a képen nem is látszik, az a tető, ami elhúzható, csak a legalja a kép tetején. (Sportkedvelőknek: 9-0ra nyert a helyi Blue Jays, a kb 8-10ezer ember legnagyobb örömére.

Tulajdonképpen keretes szerkezete volt a napnak, hiszen a Hockey Hall of Fameben kezdtük a délelőttöt, annak a helynek is megvan a hangulata, számtalan ereklye, hihetetlen dolgok (pl a 2003mas C csoportos női VB-n védő Kökényesi Eszter meze, mellette statisztikák róla, meg ilyenek), meg persze maga a Stanley kupa, egy csomó másik mellett... szóval sok kis izgalmas dolog sportbuziknak.

És hogy ma miket csináltunk? Repültünk, buszoztunk és hajóztunk a Niagaránál, részletek és képek holnap. Bár egyet ide kell másolnom :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen, ez egy helikopter :)

Két hét nagyon kemény meló, két hét álmatlanság, két hét tele feledhetetlen élményekkel: vége életem első Eurosportos olimpiájának. Gyengébb magyar szereplés, mint az elvártak, de azért Lengyelország mögött, Norvégiával holtversenyben, Csehország és Szlovákia előtt az éremtáblázaton, az azt mutatja, hogy eddig voltunk teljesen máshol, mint ahol a helyünk van. Most kerültünk a helyünkre. Viszont egy szenzációs, kiemelkedő eredmény: Kozmann György, Kiss Tamás, kenu kettes 1000 méter. Persze, úgy könnyű, hogy hárman vannak a hajóban, de azt hiszem inkább sokkal nehezebb... Két világklasszis, az egyik fapofával vesz tudomást arról, hogy 10-11-12-edszer is olimpiai bajnok lesz, a másik viszont már 70-nél ünnepel 100on, és világcsúcsot fut. Rengeteg vicces, és kevésbé vicces dolog, de azért összességében jó volt ez így. Folytatás kevesebb, mint másfél év múlva Vancouverből. Hogy megint ne alhassunk két hétig :)

Hát igen, szép adag munka lesz amit az Olimpia alatt el fogok végezni, nagyon nem baj, hogy most van pár nap pihenni...

(műsor oldalt, mint mindig)

Hát igen, Barcelonában megint kurvajó reklámot csináltak annak, hogy 100 ezer gyerek taníttatását támogatják világszerte.

 

Kifejezetten idegesítenek az új, "Emesés" Budapest Bank tv- és rádió reklámok. De ez vicces:

Kilenc éve voltam utoljára ilyenen. 14 évesen. Most már dolgozni fogok alatta. Elég jó :)

Tegnap kiesett a Barça. Igazából nem is voltam annyira csalódott, mert ez belefért. A Betis meg Deportivo meg ilyenek elleni zakók nem fértek bele. Szerintem Franknak ideje mennie.
Viszont leszedtem újra a Last.fm-es programot, és most scrobbol rendesen végre. Úgyhogy megint fogok last.fm-en aktívan részt venni:)
Holnap nagy május 1-jei focikupa lesz a faluban, jönnek az Eurosportos kollégák, focizunk egy jót. Majd megírom milyen volt.

Végre minden összejött, összeállt a csapat, jól ment a játék, nem omlottunk össze fontos pillanatokban (Japán ellen 3-0 után 3-2, Ukrajna ellen 3-0 után 3-2), hanem ügyesen megnyertük az összes meccset. És feljutottunk. Jövőre meg megesszük a kanadaiakat, mi az az NHL?:) A döntő csoportmeccs góljai, és az ünneplés egy része:

Irdatlan mázlink van, hogy a sorsolásnál egy a Barçánál is gyengébb csapatot kaptunk, mert egy Manchester alighanem simán gázolt volna át... holnap Pool :)

Ma Magyarország elismerte a független Koszovót, amit egy hónapja kiáltottak ki. Azért most, mert féltek, hogy a március 15-i vajdasági ünnepléseket radikális szerbek majd megzavarják. Ezért nem szeretem különösebben az ünnepeket. Valentin napon se szeretem a barátnőmet jobban, mint előtte meg utána, meg karácsonykor se a körülöttem élőket, valamint a szülinapomon se egy évvel leszek öregebb, hanem egy nappal az előzőhöz képest. A kormány most a fordítottját csinálta: legyen csak meg az ünnepség, aztán le vannak szarva a vajdasági magyarok. Ha tényleg kell félni attól, hogy őket emiatt bántani fogják, és ez érdekli Magyarországot, akkor nem kell elismerni Koszovót, ha meg fontosabb az, hogy támogassuk a kisebbségek, és nemzetek önrendelkezését, akkor meg el kellett volna ismerni Koszovót az első héten. Én örülök, hogy létezik, ennek jeleként íme a Föld 194. országának zászlaja (meg mert szép:):
























ui: Az ENSZ hivatalosan 193 országot ismer el, ezen kívül 9 olyan ország van, amely kikiáltotta függetlenségét. Ebből öt olyan, hogy senki sem ismerte el őket, vagy csak egy-egy szomszédos ország: Abházia és Dél-Oszétia hivatalosan Grúziához; Nagorno-Karabakh Azerbajdzsánhoz; Szomáliföld Szomáliához; a Dnyeszter Menti Köztársaság pedig Moldovához tartozik.
A másik négy országot viszonylag sokan ismerik el, de mégis jóval kevesebben, mint az országok fele. Ilyen az Észak-Ciprusi Török Köztársaság, amelyet csak Törökország ismer el, de az Iszlám Értekezlet Szervezete megfigyelőként felvette tagjai sorába. Tajvant 23 ország ismeri el, mint Kína hivatalos állama, többek között a Vatikán. A Nyugat-Szaharai Arab Köztársaságot 45 állam ismerte el, tagja az Afrikai Uniónak, azonban Marokkó szerint az egész az ő területe. És végül Koszovó, amelyet minden nap elismer néhány ország, és alighanem hamarosan ENSZ-tagállam lesz.
Vannak viszont mókás dolgok. Például a két Korea nem ismeri el egymást. Ami ennél is viccesebb, az az, hogy Liechtenstein nem ismeri el Csehországot és Szlovákiát a Beneš-dekrétumok érvényben maradása miatt. Miket nem tud meg az ember :)

Premier előtti vetítés a londblogon:

Sokat aludtunk, majd kezdtük a híres Diadalívvel:

Aztán nagyon sok séta, kert, kisebb diadalív, és ilyenek után megérkeztünk a Notre-Damehoz, ami hátulról is nagyon szép, de előlről Andris is benne van:





A Notre-Dame ugye egy szigeten van, és a sziget végén van egy Holocaust-emlékmű, amiről alighanem elég kevés ember tud, viszont nagyon egyszerű, és emiatt nagyon szép, érdemes megnézni.
Némi ebéd után elmentünk a St. Martin csatornához, ami mellett megint csak sokat sétáltunk, gyorsabban, mint a hajók. Ennek oka: Két fiú gyorsabban megy fölfelé, mint egy hajó, mert nem kell várnia a zsilipekre :)











A csatornáról irány a Montmartre, ahol Californicationt játszott egy elég vegyes összetételű banda a Sacre Coeur alatti lépcsőn, majd némi Amelie-s kavargás után Moulin Rouge, szigorúan kívülről:

Ezután irány villamosozni, következő képemnek az "Adok én tanácsot ingyen is a BKV-nak" címet adnám :)

Két villamos között kellett menni egy megállót az RER-rel, ami azért volt szar, mert egy buszon tudatlanul lekezeltem a napijegyem, és emiatt innentől egyetlen metróba beengedő kapu sem volt hajlandó elfogadni, úgyhogy mehetett az átbújkálás. Mindenesetre ahogy kiszálltunk az RER Issy nevű megállójából, mondtam az Andrisnak, hogy valahol itt van az Eurosport központja, mire mit látok:

Kedvenc munkaadóm párizsi irodaépülete :) Végül pedig, mintegy lezárva a napot, és behelyezve egy "erőltetett keretes szerkezetbe", jöjjön a híres Diadalív a nagy diadalív szemszögéből (Grand Arche de la Defense):

Ez fog kiderülni az elkövetkezendő egy hétben, amig itt vagyok. Az mindenesetre vicces, hogy amikor szembejön egy párszáz méteres másik Thalys, akkor az 2.5 másodpercig tart, amig melletted van. Meg ha esik az eső, akkor a nagyobb cseppek elkenődési hossza az ablakon kb 5-6 centi, az élettartama pedig olyan 5-6 másodperc a 300-as menetszéltől :)

Úgy tűnik, hogy most először az én "good remark"jaim miatt meg fogják változtatni a magyar Eurosport2 programját. Mindezt úgy, hogy én megnéztem a programot, rájöttem, hogy ez igy nem olyan jó, írtam egy e-mailt, amire három perc múlva válaszoltak, pozitívan. Lehet, hogy nem minden francia szarik a világba?:)

Itt egy jelölt, szerintem zseniális :)

Clinton egyenlített. Kétféle megközelítés van, az egyik a hivatalos Obama verzió, a másik a reális. Obama azt mondta, hogy mekkora dolog az, hogy ilyen jól szerepelt. Persze, ha azt nézzük, hogy állt egy hete. Csakhogy azóta volt már olyan közvéleménykutatás is, ami 10 százalékpontos előnyt jelzett. Úgyhogy inkább nagy csalódás. És hogy mi lehetett a háttérben. Alighanem azokra, akik az utolsó pillanatban döntöttek, jól hatott a sírós jelenet (1:20-tól). Meg a nőkre. Meg az idősebbekre. És ezekben a társadalmi csoportokban hatalmas fölénnyel nyert Hillary. Bill Clintont nevezték annak idején "Comeback Kid"-nek, azaz Fordító Fiúnak. Most Hillary is fordított, és az jól látszik, hogy az elkötelezett demokrata szavazók körében jobban áll, mint Obama. Meglátjuk, hogy Michiganben mi lesz jövő héten. Egyelőre 1-1 az állás, és hasznos lenne, ha Edwards kiesne, mert az ő szavazói közül többen mennének Obamához.

Lehet szavazni kommentekben, hogy neked melyik fénykép főszereplője jut eszedbe a címben lévő szóról:














Gondolom sokaknak a baloldali, azonban ahogy közeledik november, úgy lesz egyre többeknek a válasza a jobboldali úr. Ő Barack Obama. Tegnap pedig első fekete politikusként megnyert egy előválasztást. Az iowait. 1972 óta van fontos szerepe ennek az előválasztásnak: ez az első, és emiatt hatalmas felfordulást tud okozni az itteni eredmény. Azóta kilenc előválasztást tartottak itt, abból hatszor a későbbi elnökjelölt tudott nyerni (egyszer egy iowai szenátor nyert 76%-kal). Az egyik olyan, aki egy harmadik hely után tudott fordítani, az Bill Clinton volt 1992-ben. Nejének is erre lenne szüksége, hiszen a négy éve is második (végül alelnökjelöltségig jutó) John Edwards is megelőzte. Ahogy ott mondják, "worst-case-scenario" a Clinton stábban. Január 8-án következik a második demokrata előválasztás, New Hampshireben, ahol Obama-Clinton párharc várható. Bár aki látta a ma éjjeli beszédeket, szerintem egyértelműen érezhette, hogy melyik kampány "Fired up, ready to go!"

Írtam már egyszer májusban arrról, hogy milyen jó a 21. század, de most megint odavissza beszartam, hogy milyen jó. Szombaton kiderült, hogy tutira megyek az Andrishoz Párizsba, de nemám Párizsba repülni, mert az drága, hanem Brüsszelbe, és onnan Thalysszal Párizsba. 300 km, 1:22 perc = kb 220 km/h-s átlag. Álom egy közlekedésbuzinak :) Aztán, hogy ne legyen egyszerű a dolog, nem haza megyek, hanem síelni Davosba. Mégpedig TGV Lyriával. Merthogy Svájcba is megy a TGV :) Ja és miért 21. század? Mert a Brüsszel-Párizs jegyet megvettem, és kinyomtattam itthon, a Párizs-Zürich jegyet pedig csak postán tudták küldeni, azonban ma megjött. Három munkanap, Párizsból. Boccs :)

ui: majd csinálok fotókat a 300-zal elsuhanó tájról, amit felrakok ide :)

idegesítő bírók, idegesítő magyar válogatott, de továbbjutottunk a középdöntőbe, ahonnan ilyen szar játékkal nem fogunk bejutni a legjobb hétbe, és agyő lesz az olimpiának, úgyhogy kicsit vegyük komolyabban!

Összefoglaló, és előretekintés a kézilabda Bajnokok Ligája első három fordulója után.

Egészen nagyszerű klip, és maga a szám is a legszebb System Of A Down hagyományokat követi, fogadjátok szeretettel. (és nézzétek végig, és röhögjetek a poénokon)

Serj Tankian: Empty Walls